A különböző típusú májmegbetegedések egymástól való elkülönítésében, egyáltalán a májbetegség kimutatásában segítségünkre vannak a laboratóriumi vizsgálatok.
Az aminotranszferázok (aszpartát-aminotranszferáz - ASAT, régebbi nevén glutamin-oxálecetsav-transzamináz - GOT, valamint alaninaminotranszferáz - ALAT, régebbi nevén glutamin-piroszőlősav-transzamináz - GPT) a májsejtek károsodása során kiáramló enzimek, amelyek szintje a vérben májbetegségek fennállása esetén megemelkedik.
A tejsav-dehidrogenáz (LDH) is ezen enzimek közé tartozik. Az epeutakban létrejött epepangás kimutatására az alkalikus foszfatáz enzim (AP) emelkedése jellemző.
A gamma-glutamil-transzpeptidáz (gammaGT, GGT) enzim más típusú, a májsejtekben fokozott termelődése különböző behatásokra jön létre (úgynevezett indukciós enzim) és emelkedik meg a vérben. Például egészséges egyénben is magas lehet nagyobb mértékű szeszes ital fogyasztása után, de tartósan magas értéke toxikus májkárosodásra (gyógyszerek, szerves oldószerek) illetve epepangásra utalhat.
Az epefesték- (szérumbilirubin-) koncentráció a vérben a máj kiválasztó funkciójának jelzésére is szolgál. Ha szintje a vérben mérsékelten emelkedik meg, orvosi értelemben hyperbilirubinaemiáról beszélünk. Ilyenkor a szemfehérje (sclera) sárgás elszíneződést mutat (subicterus). Jelentősebb mértékű bilirubinszintemelkedés esetén a bőr is sárga színű lesz, a sárgaság (icterus) klinikai képe alakul ki.
A máj működésére jellemző továbbá a vér albuminkoncentrációja, valamint az ún. protrombinidő. Az albuminszint csökkenése a protrombin-idő megnyúltával együtt a máj szintetizáló működésének romlására utal, előrehaladott májbetegséget jelez.
Drinfo
